„Mintha csak szóruhákat teregetne a hiúság délceg fregolijára.”

„Mintha csak szóruhákat teregetne a hiúság délceg fregolijára.”

Jó könyv az, amely több fajta olvasatot kínál fel az olvasó számára. Amely akkor is ott lapul a táskámban, amikor épp megyek valahova, mert ha lesz egy fél órám, akkor újra beleolvasok. Amit folyton fellapozok, mert éppen megragad egy történet, és már nem pontosan emlékszem a végére.

Látom magam előtt azt a kislányt, aki mint minden más tizenéves, szeretne elmenni nyáron nyaralni, de ő némi ellenszolgáltatásért cserébe, kissé erőszakosan, a saját testét felajánlva szerzi meg a pénz erre. („Figyike, én tök szívesen leszopnálak!”), Olyan mély ellentéteket oldanak fel a szövegek, melyek ősidők óta a köztudatban vannak, mint például a cigány kisfiú története, aki rendőr akar lenni. És mi olvasók mégsem akarunk szabadulni tőlük. Aztán belép a humor, a vérzőszemű Kálvária téri Szűz Mária esetével, vagy a majdnem megvásárol könyv esetével, az irodalom.

A könyvben nyolc fejezet igyekszik a szövegeket az olvasó elé tárni, ami nem véletlen, hiszen a nyolcas szám a cselekmény helyszínére utal. Gyerekek, fiúk, lányok, nők, férfiak, állatok, öregek, boszorkányok és szellemek. Csak egy groteszk mesevilág, vagy fikció?

Mesék a sok arcú elhagyatottságról, mely időnként vers, időnként élőbeszédet utánzó dialógus, időnként pedig egy-egy bennünket fürkésző karakter.

Mindamellett, hogy a könyv témája, nyelvezete úgymond megkövetelné a lazaságot, mégis sokfajta értelmezést ajánl fel az olvasók számára. Olyan gyöngyszemek vannak benne, mint 

Ellenállhatatlan volt a film kapitalista uniformizálás elleni anarchista attitűdje, és az a vagány vizuális erődemonstráció, ahogy mindezt lélekbe beleivódóan képkockáról képkockára megjelenítette.

A szerző pedig nem bújik a nyelv mögé. Nem írja körbe, hanem kimondja. Kimondja, hogy cigány, kimondja, hogy a kurvák az utcán, és ettől egy cseppet sem közönséges, hanem valódi. Valódi történetek, verbális agresszió, metafizikus játék, félresikerült emberi sorsok, verses embermesék, vagy lakótelepi irodalom. Ahogy tetszik.

Ezek a történetek valamilyen módon kötődnek Istenhez, hiszen ahogy a szerző mondta, mert jelen van a kerületben Isten, és legalább harmincnyolc vallás.

A szövegek megértéséhez le kell vetkőznünk minden előítéletünket, szükség van némi empátiára, szociális érzésre, vagy egy olyan befogadókészségre, mely minden berögzül rossz reakciónkat kiírtja. A szerző olyan társadalmi sztereotípiáktól próbálja megszabadítani az olvasót, melyek szinte berögzültek az emberek tudatába.

És így kezdünk el olvasni, és a szerző úgy vezet minket végig a nyolcker minden zegzugán, hogy egy pillanatra mi is részesei lehetünk, ennek a néha ijesztő, néha érdekes, de kétségtelenül zavaros világnak.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s