“Ha olvastad a könyvem, ismersz..”

Nehéz elfogulatlanul írni Péterfy Novák Éva Egyasszony című regényéről. Részben, mert szinte látom magam előtt a helyszínt, mivel éppen ott zajlik a történet, ahol én felnőttem, és részben azért, mert nem lehet nem együtt érezni a szerzővel. Pedig Péterfy Novák Éva egyik erőssége, hogy olyan szikár, tárgyilagos őszinteséggel, talán természetes öniróniával ír tragédiák soráról, hogy közben a nőiség kérdését háttérbe helyezi. 

 

Ha olvastad a könyvem, ismersz, mondja a szerző.

Szörnyű, mert igaz. Egészen 2015-ig magában tartotta a szerző a gondolatait, később ezekből a gondolatokból, emlékfoszlányokból született meg a blog, és így született meg ez a könyv is, majd a A Füge és az Orlai Produkciós Iroda 2015. október 21-én mutatta be az Egyasszony című monodrámát, Tenki Rékával, Paczolay Béla rendezésében.

A könyv a hagyományos értelemben nem regény. Talán tudatfolyamnak nevezhető, lávaszerűen ömlik ki a szerzőből a sok-sok évig lefojtott rengeteg érzelem. Adódik ez a mű keletkezéstörténetéből is, hiszen a fejezetek eredetileg blogbejegyzésként láttak napvilágot. Nem szépirodalmi értékei miatt fontos könyv, hanem mert bemutat egy utat, melyre bármikor bárki odatévedhet. De az olvasottak talán segíthetnek abban, hogy tudatosabban éljünk át hasonló szituációkat.

Maga héthetes terhes, jöjjön vissza szülés után.

Elszégyellem magam, fura érzés, hogy nem öröm önt el a hír hallatán, hanem nem is tudom, hogy örülök-e, de talán igen..

Lehet-e együtt élni azzal a tudattal, hogy a gyermekünk más. Lehet-e minden pillanatban figyelni, hogy mikor veszi furán a levegőt, hogy mikor nem ver gyorsabban a szíve. A szerző rajong a kislányáért, mindennél szebbnek látja őt, az ő Zsuzsikáját, folyamatosan életben tartja azt a reményt, hogy a kislány meggyógyul, miközben pontosan tudja, hogy ez sosem fog megvalósulni.

Minek is akar szülni az, akinek szabin van az orvosa?

A nyolcvanas évek langyos bája átitattja a könyvet. A szülész, aki a szülő nő combjára könyökölve, cigarettázás közben nézi, hogy hány percesek a fájások, vagy a kislány állapotát titokban tartva, az orvos arra hivatkozik, hogy az anyának jobb ha nem tudja. A kislány állapota pedig titokban marad, hiszen sem az újdonsült nagymama, sem pedig a férj nem szól semmit, miközben pontosan látják, hogy baj van. Annál nagyon a fájdalom, amikor az anya szembesül a bajjal. Az egyik legnagyobb mélypont a könyvben, a második gyermek elvesztése. Miközben a főhős minden napos küzdelmet folytat a fogyatékkal élő kislánya életben tartásáért, a második terhesség 35 hetében közlik az anyával, ezt most fejezzük be, mert a gyermek beteg. Újra. A szerzőt pedig elönti a bűntudat, hogy nem képes tökéletes gyereket produkálni?

Arra gondolok, hogy egyszer majd megölöm..

Nincs feneketlen pohár, mind betelik egyszer. Ha mindez nem lenne elég, miközben a szerző minden nap megküzd a fogyatékossággal született kislány tragédiájával, éppúgy feladat lesz a családon belüli erőszak problémájával való küzdelem, ami végig kíséri a szöveget, mintegy folyamat, ahogy a szeretett férjből, gyűlölt idegen válik. Szomorú, de sajnos nagyon sok nő tud ez utóbbival sorsközösséget vállalni.

A kezdetben kedves, és csendes férj, lépésről-lépesre válik erőszakos, bántalmazó állattá, aki folyamatosan megalázza feleségét, aki képes beleverni a nő fejét a kormányba, csak mert úgy gondolja, hogy hibázott a felesége, és ahogy változik a férj, úgy változik a főhős is.

Kezdetben folyamatosan felmenti a férjét, éveken keresztül viseli a bántalmazást, nemhogy felmenti, igazolja a veréseket, védekezésül az ilyen esetekben folyton behívja azt a szép, kisség poros képet, hogy a férj kedvesen megsimogatja az arcát, és minden rendbe jön. De nem jön rendbe, egészen addig, amíg a főhősünk el nem határozza magában, hogy vége, miközben egy újabb gyermek tragikus elvesztésével küzd, az elhatározáshoz az édesanyja védelmező közelsége ad erőt neki.

 

“Ha olvastad a könyvem, ismersz..”” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s