“Van egy világ, ahol a saját szemembe nézek.” A hét könyve: Szeifert Natália: Az altató szerekről című könyve

Van egy világ, ahol a saját szemembe nézek. Ahol egyszerre létezik kint és bent. Elég ha az ember egyszer belenéz a saját szemébe, időben és térben tökéletesen eltávolodva mindentől. Ezt nem lehet elmondani senkinek, hogy milyen belülről valami, ezt soha nem fogom senkivel megbeszélni… Ezt nem fogja senki megérteni. Szeifert Natália: Az altató szerekről című könyve a hét könyve itt a Kata könyvespolcán.

Hazugság vagy valóság

Azt mondja a szerző, hogy a könyv tele van hazugságokkal, szereplői becsapják saját magukat is. Boldogtalan hősei álmatlanságban szenvednek, ami ellen tablettával, szexszel, alkohollal próbálnak küzdeni. Végigkíséri a történetet egyfajta szomorúság. Nem az a fajta, amitől rosszkedvvel kelünk fel reggel, hanem valami zsigeri, igazán mélyről jövő, amitől rossz gondolataink lesznek. És mégis, ez a történet, mely részben önismeret, ahol a saját szemébe néz az ember, részben pedig a meg nem értett saját sorsát kereső fiatal, majd idősebb nő története. Mégis sugároz valamiféle pozitív hozzáállást, mely az embert talán arra ébreszti rá, hogy lehetne rosszabb is nekem. És inkább megkeresem a kiutat, ha ugyanígy érzek.

22281773_1500550979998292_7207547642860522656_n

Álmatlanság, boldogtalanság, félelem

A sornak pedig nincs vége: rosszkedv, szerelmi bánat, kételkedés, düh, félelem, szülők elvesztése. Mindez olyan lyukat ütött a főhős(ök) lelkén, hogy a szerző folyton “újrakezdi “a történetet. Illetve ez a könyv két elbeszélő főhős történetét mondja el.  Amikor elkezdődik a könyv a fiatal nő képében jelenik meg a mesélő, majd a történet újraindul, elindul a másik karakter szemszögéből, miközben ez már megtörtént. Minden fejezetben először a fiatalabb Zelma, majd az idősebb Zsuzsa szólal meg. Az ő élettörténetüket olvashatjuk, húsz fejezeten keresztül. Mintha máshogy is lehetne az, ami már megtörtént. Ez is egyfajta kiútkeresés. Az édesanyai szigortól való félelem, és az apa elvesztése, szerelmi bánat kérdése mellett, a történetben mindig előjön egy újabb történeti szál, mely olykor ismétlődik, mintha térben és időben újjászületne egy személyben a főhős, hogy megkeresse azt a verziót, ami neki is komfortos.

Letargia és az eufória között csúszkál

Ha az ember két napig folyamatos nem alszik, folyamatosan letargia és az eufória között csúszkál.  Pont ez jellemző erre a történetre is. A könyv a fiatal nő elbeszélésével kezdődik, mely aztán újraindul, mintha időközben más véget szánt volna a történetnek a szerző az idősebb karakter életén keresztül, vagy minden esetleges kifejletet bemutatna. Olykor lendülettel a jövőbe néz, olykor pedig a magány és a kétségbeesés uralkodik el rajta. A szerző úgy játszik az idővel, hogy egy ponton ott lyukad ki a történet, ahol elindult. Van viszont, ami állandó, az álmatlanság és a boldogtalan házasság kérdése. Ez állandó problémaként jelenik meg a könyvben. És mindemellett a meg nem értett jómódú, elhanyagolt nő karaktere, és a boldogságát kereső fiatalabb, aki persze szívesen lenne máshol, de a félelem a férjtől, és az élete elvesztésétől, és a magánytól, folyton visszazökketi őket a válóságba.

Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatban találkoznak, írja a könyvről a Litera.hu.

Tökéletes olvasni való annak is, aki nincs ilyen helyzetben, és annak is, aki ezt az érzést el tudja képzelni. Végtelenül kifejező könyv a női létről. 

covers_452672
A könyv fülszövegét itt találjátok. 
A második kötetével jelentkező Szeifert Natália egy a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, tele érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatában találkoznak és a regényt átjár egy feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését.

 

 

forrás: 168 óra, litera.hu,

kép forrása: Szeifert Natália fészbuk oldala.

“Van egy világ, ahol a saját szemembe nézek.” A hét könyve: Szeifert Natália: Az altató szerekről című könyve” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Könyv – NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s