Megelevenedik Jennie Melamed Lányok csöndje című könyve:  “Aki csak lányt tudott nemzeni, az kudarcot vallott az ágyban…”

Nem volt nekem eddig semmi bajom azzal, ha valaki élesen fogalmazott. Hiszen a vélemény, mégha az nem túl megalapozott, vagy cseppet sem helyénvaló, vagy urambocsá’ még bántó is, az akkor is vélemény, és mindenkinek joga van bizonyos keretek között elmondani.

 Aki könyvekkel foglalkozik

– egy kicsit többet is, mint kéne -, óhatatlanul, olykor hosszabb-rövidebb időre, de szívesen beleképzeli magát egy más dimenzióba. Mintha létezne, vagy akarom, hogy létezzen, mert ez jó nekem, vagy mert egyet értek. Bizonyosan ez történt a napokban itt nálunk, nem egy más dimezióban, és nem egy fiktív történetben, hiszen a valóság teljes kizárásával egyetértve, el lehet mondani, hogy:

“Aki csak lányt tudott nemzeni, az kudarcot vallott az ágyban…”

És most hangsúlyozom, hogy itt nincs sem politika, sem pedig az imént említett élesnek mondható, de leginkább bántó vélemény közszemlére tétele, de ma reggel, ahogy ezt olvastam  eszembe jutott Jennie Melamed Lányok csöndje című könyve.

25289697_10210943982372317_6185558186361239341_n

A könyv kapcsán az volt az első gondolatom, hogy minden jóérzésű ember elborzadna, ha ez a valóságban játszódna. Hiszen a cselekmény szerint “Az emberek azért élnek, hogy újabb emberek szülessenek a világra, majd amikor haszontalanok lesznek, meghalnak, hogy átadják helyüket még több embernek.”  Ebben a történetben kizárólag fiúkat szülhetnek a nők, hiszen a kislányok fölöslegesek, és szinte billogként teszik a lányt szülő nőkre, hogy nem voltak elég ügyesek, mivel nem fiút szültek..

A történet egyébként más aspektusát is mutatja egy fiktív világnak, mely világ igenis létezik, ma reggel például olvashattunk erről a világról a 168 óra hasábjain, ahol szinte megelevenedik Jennie Melamed Lányok csöndje című könyve:  “Aki csak lányt tudott nemzeni, az kudarcot vallott az ágyban…” És tudom, ettől most szomorúnak kéne lennem, de leginkább azt érzem, hogy ez félelmetes, kényszeres és nyugtalanító. Arról, hogy mikor, és hogy miért hangzott el ez a mondat, itt tudtok többet olvasni.  

A lányok csöndje című könyv

remek olvasmány, izgalmas, szinte egy levegővétellel olvastam el, és napokig motoszkált bennem az érzés, amitől nehéz volt szabadulni.

És csak, hogy helyére tegyük a dolgokat, nem attól tökös egy férfi, hogy fiai születnek. Egy gyermek mindennél fontosabb, akár fiú, akár pedig lány. Emelje fel a kezét az, aki nem volt boldog, hogy kislánya született.

 

kép forrása: muveszetnyelve.hu, noiportal, 24.hu,168 ora

 

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s