“Kitalálok egyedül”, a Hét szerzője: Szaniszló Judit

Ez a hét rendhagyó módon a bloggereké, ami így nem teljesen pontos, a mondat inkább úgy kezdődik, hogy ezen a héten olyan szerzőkkel foglalkozunk, akik blogolással induló pályájuk eredményeként, egy könyvvel vezették át magukat az írói színtérre. Mindhárman nők, és mindhárman írnak, és milyen jó, hogy teszik. Első szerzőnk: Szaniszló Judit

“én nem tudom, mi ez, de szar nagyon,
hogy az anyák napja nekem egy kispályás versmaraton,
a dalokat még  mindig én éneklem, és nem nekem más,
májusi első vasárnapom részleges meghasonulás,”

“Írtam egy önvallomásos slamet, életem első slam-izéjét. negyed óra volt az egész, nagy volt a lendület, kicsit talán még bele is sírtam”, írja a szerző.  A múlt vasárnap anyák napja volt. Véget nem érő lapozgatás közben találtam rá erre az írásra, melyet Judit a Combfix nevű blogján tett közzé.  

 A Békési Pál-, és Petri-díjas író első könyve a Beenged című könyv. És Zetor Leila ír,  az ő hangján szólal meg a szerző. A hang pedig, ahogy Papp Sándor Zsigmond mondja, olykor “a fájdalomig kilengő irónia”, olykor pedig egészen egyszerűen szól életről, szerelemről, kapcsolatról, magányról, boldogságról és persze saját magáról.  Olykor féloldalnyi, olykor pedig több oldalnyi bölcselet, gondolkodás van a szövegekben. Hogy miért Leila? Azt nem tudom. De az biztos, hogy a író alteregója szólal meg a szövegekben.

Nem akar egysíkú nőirodalmat írni

„mesélek neked szép mesét történet híján, ilyen pontokból állót, ceruzával összekötőset, sok valós motívummal”

Egészen pontosan ötször olvastam el a könyvet. Elolvastam, hagytam magamban ülepedni, majd újra elolvastam, megint másképp csapódott le bennem. Mindig másfajta aspektusát érzékeltem a történeteknek.  Egysíkúnak semmiképp sem nevezném.

A szerző tíz évvel a könyv megjelenése előtt kezdte el írni a blogot, mely ahogy mondja, akkor még elég átlátható volt, és a blog íróján múlt, hogy mennyire személyes, avagy mennyire engedi be az olvasót a sorok mögé. A könyvet egyébként Kornis Mihály ajánlja, ami nem kis lökést adott, hiszen a könyvben való hitet felerősítve, a szerző végül az utóbbi három év írásait szedte csokorba, és ebből lett ez a könyv.  Azt mondják róla, hogy terebélyeskedő, pimasz, szomorú, erőteljes. Szaniszló Judit történetei egészen újfajta fénytörésben mutatják be mindennapi életünk jól ismert problémáit:

A fülszöveget itt találjátok. 

A Combfix című blogot pedig itt tudjátok olvasni.

3072622_5.jpg

kép forrása: Szaniszló Judit fészbuk-oldala

A képen Szaniszló Judit és Kornis Mihály.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s