Auschwitzi tetováló

 

Az olvasónaplóba ezen a héten Heather Morris könyvét választottam. Az auschwitzi tetováló című könyv nem szerepelt a terveim között. Persze ez nem baj, hiszen folyton csapongok és így most, hogy vége, megérte a csapongást.


Épp próbálom összeszámolni, hogy ebben a témában, milyen könyveket olvastam. Németh Gábor: Zsidó vagy, Vitray és Kisneufeld története, vagyis az ugyanaz, Fahidi Éva: A dolgok lelke, Gárdos Péter: Hajnali láz, és persze Kertész könyvet is. Na jó, de itt ez a kapott könyv, melyet el sem akartam olvasni. Már csak azért sem, mert engem távolról érint, és azért sem, mert létezik ilyen bosszú vagy büntetés. És felteszem magamnak a kissé naiv kérdést. Nem értem, hogy milyen bűnt kell ahhoz elkövetni, hogy valakinek ilyen büntetéssel kelljen tovább élnie? És persze a kérdés fölösleges.

A történet nem csupán a borzalmak leltárja, ott abban a földi pokolban lett szerelmes két fiatal, a férfi ott talált rá arra a nőre, aki később a felesége lett. Ez a könyv Gita és Lale története, egy történet szerelemről, kitartásról, hitről, szerencséről. Az auschwitzi tetoválóról. Lehet, hogy néhányunknak csak érdekesség lesz, megint mások megdöbbenve olvassák majd, aztán ott vannak a “károgók”, akik azt mondják, hogy már megint egy könyv a holokausztról.

4482189_3.jpg
A munka szabaddá tesz
Olvasta a feliratot Lale, amikor kitaszigálták két nap után a vagonból. Nem tudja, hol van, milyen munkát várnak tőle, de az ötlet, hogy ez majd szabaddá teszi, beteges tréfának tűnt.

“Csak tedd, amit mondanak és nem lesz bajod.”
Ki tudja azt elképzelni, hogy nincs semmije? Csak úgy a maga egyszerűségében, megalázottságában, elvesztve minden emberi minőségét, testét, belső meggyőződést. Minden nap, ahogy gyarapszik benne a fájdalom, egyre erősödik a reménytelenség. Nincs semmije. Marad a mindennapi fájdalma, eltorzult teste, és az utolsó reménysugár, hogy kijut onnan.

Tűben végződő fapálcika
32407. A tetoválás csak pár másodpercig tartott, de a kővé dermedt Lale úgy érezte, hogy megállt az idő. Hogy tehet ilyet emberi lény a másikkal? Vajon egész hátra levő életét, legyen az rövid, vagy hosszú, ez a pillanat fogja meghatározni, ez a szabálytalan szám? Majd a sors fintora, hogy ez a huszonnégy éves fiú lett Auschwitz-Birkenau tetoválója. És ez a “pozíció” mentette meg az életét, és Gita életét is.

“Ne mondj semmit, ne csinálj semmit”
Ez volt az első mondat, melyet Lale Gitának mondott, miközben a szemébe nézett és végtelen szerelembe esett. Ott abban a földi pokolban talált rá a lányra, akit mindig keresett. Dacolva a folyamatos életveszéllyel, időnként reménytelenségbe zuhanva harcolt, és nem adta fel. Három rémséges év után pedig kiszabadultak, mind másfelé. Kétségbeesve keresték egymást. Majd napok múltán, hosszú menetelés után, Gita kilépett az útra, az idő megdermedt, amikor egy kocsi megállt előtte, Lale lemászott a kocsiról. Gita tett egy lépést felé. Lale pedig annyit kérdezett, “hogy hozzám jössz feleségül?” És hozzá ment, így éltek Gita haláláig. Lale Sokolov pedig felesége halála után mondta el ezt a történetet az írónőnek. Olvassátok el, mert minden rémséget leszámítva szép történet. A végére pedig egy videó,  az egyetlen, amit Lale Sokolov kapcsán találtam, melyet az írónő készített vele. Nézzétek meg ez a két percet, mert érdemes.

kép forrása: libri

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s