Utópia a szerelemről

 A Szolgálólány csendes, a Szolgálólány engedelmes, mindent eltűr. Nem kérdez, nem kételkedik, nem lázad, nem kell, hogy gondolatai, érzelmei legyenek. Mindent gondosan elterveztek ebben a társadalomban a férfiak, mindennek rendje van, minden olajozottan működik. Ám egy dolgot nem vettek számításba. A szerelem hiányát még ők sem fogják elviselni! Nem más ez, mint utópia a szerelemről, Margaret Atwood : A Szolgálólány meséje című könyvét ajánljuk.

“ Bárcsak másmilyen volna ez a történet. Civilizáltabb. Bárcsak jobb fényben tüntetne fel, és boldogabbnak mutatna, vagy legalább tevékenyebbnek, kevésbé tétovának, jelentéktelen apróságokon rágódónak. Bár színesebb lenne. Inkább szerelemről szólna, vagy az élet hirtelen, nagy felismeréseiről, vagy akár naplementékről, madarakról, zivatarokról vagy a hóról…Sajnálom, hogy olyan sok a fájdalom a történetben. Sajnálom, hogy töredékes, akár egy kereszttűzbe került, erőszakkal szerteszaggatott áldozat. “

Kép atwood.jpg

Gyorsulunk…elképesztő ütemben nő a sebesség, ahogy kijelöletlen célunk felé haladunk.  Kijelöletlen a végállomás, mert öntudatlan haladunk ebben az irányban és egy önpusztító, egyre inkább terméketlenné váló, tömegpusztító biofegyvereket gátlástalanul alkalmazó társadalom nyugodtan szemlélődő egyedei vagyunk. A végállomás számunkra is könnyen Gileád lehet. Nagyon könnyedén haldokló társadalommá válhatunk, ami könnyen megkaparintható bármilyen szélsőséges diktatúrát alkalmazó szervezet számára. Persze a változások nem egyik pillanatról a másikra mennek végbe, de senki nem figyel igazán, mert igazából mindenki csak a saját életével, a saját egzisztenciájának megteremtésével van elfoglalva. Aztán amikor a helyzet már tarthatatlanná válik, a beavatkozás gyors, könyörtelen és minden érzelemtől mentes.

A népesség növekedése teljesen leállt, a  gyermekek nagyrésze rendellenességgel születik, sok a halva születés, a vetélések száma óriási. A helyzet kialakulásáért pedig főként a női társadalom a hibás: a léha életmóddal, az abortuszokkal, a művi meddővé tételekkel, magának a természetes úton történő szülésnek a művivé tételével, a legösztönösebb női tevékenység steril műtőbe történő áthelyezésével és magába a fogantatásba való beavatkozással.

Drasztikus és azonnali beavatkozás szükséges, a társadalom teljes átalakítása. A helyzetet megoldandó, férfiak uralta, vallási alapokon működő, fundamentalista diktatúra kezdődik. A nőket csoportokba osztják : vannak a Feleségek, akik vezető beosztású Parancsnokok nejei, általában gyermektelenek; vannak a háztartási alkalmazottak, vannak az értéktelen nők, akik terméketlenek, őket gyors úton száműzik Gileád határain túlra és vannak a Szolgálólányok.

 A Szolgálólány csendes, a Szolgálólány engedelmes, mindent eltűr. A Szolgálólány életét és méhét a társadalom népesség – növekedésének szolgálatába ajánlj. Nem kérdez, nem kételkedik, nem lázad, nem kell, hogy gondolatai, érzelmei legyenek. Ebben a társadalomban, mindent gondosan elterveztek a férfiak, mindennek rendje van, minden olajozottan működik. Ám egy dolgot nem vettek számításba. A szerelem hiányát még ők sem fogják elviselni!

A HIT, REMÉNY, SZERETET szentháromságából száműzték a szeretetet, a remény elveszett, már csak a hit maradt, imák formájában, amit a Lelki Tekercsek elnevezésű boltban nyomtatókon sokszorosítva árusítanak. Vajon Isten számításba veszi ezeket a gépen elmormolt imákat?  Vajon van ebben a világban jövőképe egy Szolgálólánynak? Létezik a következő pillanat eltervezhető kiváltsága, amely nélkül csak a jelenben létezhetünk?

“ A távlati hatásra szükség van, különben az ember csak kétdimenziós életet él, a falhoz lapítva, ahonnan minden egy hatalmas előtér, s rálátása csak részletekre, közelképekre, szőrszálakra, a lepedő szövetmintájára, az arc molekuláira van. A saját bőre térképnek tűnik, hevenyészett ábrának, mely sehová sem vezető utcák kusza összevisszaságát mutatja. Ezáltal a pillanatban él csupán. Ahol én nem akarok.”

Egy dologban biztos vagyok: ez a társadalmi berendezkedés minden emberből kiirtja lelkének, emberi mivoltának lényegét. A Szolgálólány meséje könyörtelen korrajz a jövőről Margaret Atwood realista stílusában.

                                                                                                                                           Rinner Anita

kép forrás: libri

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s