Rendes lányok tényleg csendben sírnak

Kezdem mindjárt a végén.  1999-ben járunk Dunaszerdahely központjában, a Fontana bárban ismeretlen támadók a Pápay-klán tíz maffiózóját gyilkolták meg.  Aztán megszületik ez a könyv, mely ebből kiindulva nem egy habkönnyű romantikus regény.  Öveket becsatolni, mert a mű visszavisz minket a  Csallóközi kisvárosába,  hiszen a kilencvenes évek dunaszerdahelyi maffiauralmának története ez, mégha azt a szerző három női soroson  keresztül  mutatja be.

Csehszlovákiában 1990-ben általános amnesztiát hirdettek és az országra ráeresztették a bűnözőket, és mivel Dunaszerdahely gazdag városka volt,  remek célpont lett,  egy különösen szörnyű várossá vált az évtized közepére, írja az Index.

A kötet címe egyfajta  kiindulópont, a rendes lányok csendben sírnak. És ez a sírás, mint amolyan, fizikai állapot, nem minden esetben kézzelfogható. Ugyanakkor mégis kitapintható küzdelmek sora bontakozik ki a történetben. Mondanám, hogy bátorság ezzel a témával foglalkozni, de a szerző nem említ név szerint senkit, aki “sustyákit” viselt. Azóta eltelt húsz év, mégis  az volt az első gondolatom, hogy bátor, és felettébb izgalmas dolog a Pápay-klánról, és a maffiáról írni.

“Az akkori áldozatok közül sokan a regény kapcsán beszéltek először történeteikről, a tömeges nemi erőszak túlélői (akik akkor 16-18 évesek voltak), anyák, akiknek maffiózó lett a fiuk.” És nők, akik elvesztettek minden reményt szerelmük halálával.  És ez a három sors, mégha olybá tűnik, hogy különböző életek története is, a mű végére összefonódik.

Hogyan lehet együtt élni rettegésben, kilátástalanságban, és esetlegességben, mely esetlegesség bármikor utolérheti az embert? Bár a szerző a boldogság kérdését, a három fő karakterén keresztül, eltérő élethelyzetek felől közelíti. Mégis ebben a műben a boldogság megélésének lehetetlensége a fő motívum. Akkor, ott Dunaszerdahelyen, semmiképp sem volt könnyű 15 éves tinédzsernek lenni. A veszély mindennapos a városban. Éppúgy diszkóban, mint a szemét kidobása közben, vagy csak iskolába menet, mert bármikor, bármi megtörténhetett. És meg is történt.

Ahogy a harmincas női karakter életében is jelen van ez a veszély, úgy, hogy erről akkor még nem tudott.  Tönkrement házassága, és  a boldogság keresése tölti ki mindennapjait. A boldogság pedig, vagyis a szerelem nem akkor jön, amikor mi akarjuk. Az élet pedig kiszámíthatatlan, az új szerelem jön, de hirtelen el is tűnik, mivel András a maffia áldozata lesz.

Az idősebb asszonyt a végére hagytam. Úgy éreztem, hogy  ez  a legjobban kidolgozott karakter. Tűpontos lenyomata annak a kornak, mely talán még ma is aktuális. Persze a kor változik, és nem szabad arról a szomorú tényről sem megfeledkezni, hogy az asszony ivott, magányos volt, és telistele lelkiismeretfurdalással élte mindennapjait. Talán a magány, a férje halála,  a kisfia iránt érzett félelme, és csalódottsága vezetett elfuserált életéhez. Azt hiszem, hogy a meg nem élt anyaság központi kérdése teszi őt a legfontosabb karakteré. És a “büntetése” melyet akkor, ott Dunaszerdahelyen az őrülettől és rémségektől szinte teljesen immunissá volt emberek, szinte természetesnek tartottak, “így jár, ha az ember a maffiának dolgozik. “

Az ember szeret kukucskálni, legyen az korrajz, izgalmakkal teli-, vagy szerelmi történet. És ha ez a sokféleség egy könyvben egyszerre tűnik fel, akkor arra egyszerűen csak annyit mondok: “leülök, kinyitom, és addig nem kelek fel, amíg el nem olvastam.

 

Kép forrás: libri

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s