Kisprózai mesterfutam, a Hét szerzője Garaczi László

Mondanám, hogy ezen a héten a Hét szerzője egy olyan író, aki remek prózáival szórakoztat. Persze ez nem teljesen egyértelmű. Eszembe jut egy korábbi  levezetés, L. Varga Péter  írása, mely a magyar próza ünnepélyes és komoly, sőt komor, sötét tónusát hivatott szembe álltani Garaczi prózáival. Kisprózai mesterfutam következik, avagy ezen a héten a hét szerzője Garaczi László. 

Különböző témák, különböző időszakok. A lemur-sorozat öt kötete nagyjából arról szól, – ahogy a szerző mondja – , hogy az elbeszélő mindenfélét mesél az olvasónak.  És ebben a mindenféleségben központi helyen van a humor. Persze ez a  magyar próza kapcsán nem az első, ami eszünkbe jut, “bár Garaczi iskolajeleneteinek, humorának van előzménye literatúránkban (Karinthy), kivételnek mondható, hogy valaki egész regényeken keresztül kitartja e sajátos hangot.”

A szövegekben kulcsfontosságú az időbeliség, melyet a szerző előszeretettel használ/összekever, mondhatni lerövidít öt művön keresztül. Több idősíkkal operál, hol a gyerekkort fejtegeti, hol a katonaéveket, hol pedig a születéstől a negyvenéves korig követi a szerzőt.

A szövegekben ott rejlik a filozófus, aki egy teljesen egyszerű teremtményt, mint például egy fa, próbál megfejteni és annak mibenlétét megérteni.

„Addig nézzem a fát, míg semmi mást nem látok. Felejtsem el, amit tudok a fákról, úgy írjam le, hogy csak és kizárólag önmagára hasonlítson.

Olykor pedig saját magát próbálja meggyőzni. Azt is mondhatjuk, hogy összevont költői képekben diskurál saját magával. A sort pedig L. Varga Péter szavaival zárom: “A lemúr ír, a filozófus bólogat.” Lentebb megtaláljátok az öt könyvet.


Mintha élnél – egy lemur vallomásai 1. 

Garaczi

A Mintha élnél című regénnyel 1995-ben vette kezdetét Garaczi László lemur-sorozata, kortárs szépirodalmunk egyik meghatározó olvasmányélménye. Ez a történet kezdete: tiszta, gyermeki léthelyzet Enni jó, kakilni jó, odabújni jó. Innentől minden csak bonyolultabb lesz. A felnőtt visszaemlékező pozíciója például, aki feltérképezi (és felszaggatja) a gyökereit. Aki vallomásában összekuszál időket, tereket, érzéseket. Aki együtt nevet a kisfiúval az életen, amely valóban nevetni való.

 

 

 

 

Pompásan buszozunk! – egy lemur vallomásai 2.Garaczi 2.jpg

Egy csúzlibaleset kitágítja a teret és az időt, elindítva az emlékezés szertelen folyamát. Az elbeszélő a rendszerváltozás kulisszái közül tekint vissza iskolás- és úttörőéveire, de érintőlegesen beavat a kisgyermekkor (Mintha élnél), valamint a felnőtté válás (Arc és hátraarc) meghatározó élményeibe is. A Pompásan buszozunk! Garaczi László érzékeny nyelvezetű, ellenállhatatlan humorú lemur-vallomásainak második kötete.

 

 

 

 

Arc és hátraarc – egy lemur vallomásai 3. 

Arccal a múltnak egy lemur Garaczi 3kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol “férfi lesz az emberből”; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?…
A Mintha élnél (1995) és a Pompásan buszozunk! (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.

Wüns.jpgWünsch híd – egy lemúr vallomásai 4.

Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. „Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek.” Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel, és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

Hasítás – egy lemur vallomásai 5. (regény)

garaczi 5

A Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben.
Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

 

Forrás: dunszt, litera, libri

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s