Nagy könyv 3: Csáth Géza A varázsló kertje

Keressük a legnépszerűbb magyar szerzőt, illetve könyvet. Minden MAGYAR nyelven írott könyv részt vehet a játékban. Legyen az erdélyi magyar író, vagy más határon túl élő magyar szerző. Túl sok kikötés nincs, jöhet akár egy kiscicás mesekönyv, vagy a legvéresebb krimi, szépirodalom, bármi, ami szerintetek lehet a NAGY KÖNYV a későbbiekben. Az sem fontos, hogy melyik évben adták ki, lehet a legfrissebb, és egy a hetvenes években megjelent mű is. Csupán egyetlenegy kikötés van, MAGYAR szerző könyvét keressük. Ahogy ígértem, minden könyvet, mely a szavazásban részt vesz bemutatunk nektek, itt jön az újabb: NAGY KÖNYV 3: Csáth Géza A varázsló kertje.

Csáth Géza modern író volt, aki sajátos divatot teremtett a századfordulón. Életművét talán legsikeresebben Szajbély Mihály foglalja össze. (Szajbély, 1989.)Csáth Géza a művész és tudós, a tudomány és a művészet köztudatban lévő elhatárolódásait szerette volna a maga módján feloldani. Bizonyítva, hogy a kettő tulajdonképpen egy. Paradox módon ugyan a tudós abszolút igazságot keres, a művész pedig relatívat, ám a tudós relatív eredményeket kap, míg az igazi, jelentős művész abszolút megoldásokra lel. Így a művészet valahol a megkönnyebbülésnek, a zavartalan élvezeteknek a kereteit nyújtja. (Vajda, 1987.)

Ezeknek látszólag ellentmond, hogy Csáth kétféle írót ismer. Az egyiket “külső” embernek nevezi, aki könnyen és szívesen alkot, figyelmét az élet felületére irányítja, a másik szenved, küszködik önmagával, titkokra igyekszik rátalálni, és azokat ábrázolja. Saját magát is az utóbbiak közé sorolja, és velük rokonszenvezik. “A modern irodalom, viszont nem az eseményekre koncentrál, hanem az emberi alakokra. Az új regény nem mese, hanem élmény, nem riport, hanem líra, olvasása nem csupán gyönyörűség, hanem egy darab élet. Az új írók az ember belső természetének legszorgalmasabb kutatói. Őket nem az események egymásutánja érdekli, hanem az események okait keresik meg a lelkekben.” (Szajbély: Csát Géza, 1989. 82.p.)

A Csáth-reneszánsz megjelenésében releváns jelentősége van korunk problémáinak, amelyek mutatis mutandis megegyeznek az író műveiben megjelenő gondolatokkal. Hiszen a magányosság, a szorongás, az önpusztítás különböző formái, a személyiségzavarok okozta feszültségek a XX. század végének emberét is kínozzák; a jelen századforduló művészeit is műalkotásra késztetik. (Hódi Éva, 1987.)

Hajdú János a Zetna oldalán a Csáth Géza munkássága két évtized könykiadásában és irodalmi recepciójában című írását itt olvashatjátok bővebben. A szavazás a következő linken érhető el.

Csáth GézaCsáth Géza novellái szűkszavúan és “tárgyszerűen” szerkesztett alkotások: az elmeorvos-író sebészre valló pontossággal hatol a kamaszlélek mélyére, feltárva a serdülő természetes bájával keveredő kegyetlen és féktelen indulatokat, a felnőtt világ “leképezésének” kiszámíthatatlan következményeit (Anyagyilkosság, A kis Emma halála.) Hibátlanul diagnosztizálja az elmebetegség észrevétlen lopakodását és elhatalmasodásának folyamatát (Dénes Imre), az ópiumszívás saját tapasztalatai árán megismert mennyei gyönyörét és pokoli utóhatásait (Ópium). Legkedvesebb írásainak tárgyait a gyermekkorból meríti: meseszerű elemekkel elegyített emlékképek (A varázsló kertje), gyerekszerelmek ábrázolásai formájában (A Vörös Eszti), ámbár a gyermekkor iránti nosztalgiája néha lidércesen kínzó álomvíziók képében ölt novellatestet (A béka).

 

 

forrás: zetna.org

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s